Levelek Charlotte-nak címezve
Drága Charlotte-om!
Először is elnézésedet kérem,
hogy ilyen későn válaszolok a leveledre.
Te is tudod, hogy anyám minden
mozdulatomat a szeme előtt tartja most, hogy az esküvőm hamarosan itt van.
Alig várom már, hogy Blanca megérkezzen és láthassam az arcát! Biztosan gyönyörű
lesz abban a fehér ruhában. Jaj, már megint megfeledkeztem rólad! Itt
dicsérgetem őt, mikor beléd kellene lelket öntenem..
Olyan bonyolult minden! Egyszer az erdőben
játszottunk, másszor már ellötelezem magamat egy életre.
Hogy vagy Lottie? Rájöttél már,
hogy ki küldi azokat a leveleket? Bár most én is sejtem ki az..
Emlékszel még, amikor megszöktem
attól a bolond paptól, hogy együtt játszhassunk kint az erdőben? Az is eszembe
jutott az utóbbi időben, amikor először találkoztunk és szembesülnöm kellett
azzal, hogy milyen egy apró kislány, - aki hozzá teszem egy hatalmas lovon ült - gyűlölete. Egyszerűen
utáltál! Még az sem tudott enyhíteni a haragodon, hogy kirángattalak a téged rugdosó
gyerekek közül. Köszönet helyett fellöktél és elfutottál. Aztán követtelek
mindenhova, míg végül valahogy összebarátkoztunk. Elég régen történtek ezek a
dolgok, de én tisztán emlékszek mindenre.
Képzeld elkészült a portrém!
Amikor pici voltam, mindig elképzeltem, hogy milyen lesz üldögélni egy székben,
csini ruhákban és várni – várni, amíg le
nem festenek. Kész unalom! Régebben mindig neked meséltem el ezeket az
ábrándokat, meg a félelmeimet és a dühömet, ami a királyság ellen szólt.
Hosszúra sikerült ez a levél, de
remélem megérted az aggályaimat. Minden vágyam most, hogy hallhassam a hangodat
és a jó tanácsaidat.
Drága Charlotte-om!
Félek! Nagyon félek..Mintha
figyelnének! Ráadásul Blanca is eltűnt… Keress fel mi hamarabb!
